A szalon – 9. rész
– Segíthetek? – kérdezte Lara a szalonba belépő, szigorú tekintetű, idejétmúlt szoknyakosztümöt viselő hölgytől.
– Segíthetek? – kérdezte Lara a szalonba belépő, szigorú tekintetű, idejétmúlt szoknyakosztümöt viselő hölgytől.
Thessa kedden reggel hívott, hogy érdeklődjön a hogylétem felől. Negédes szavaitól fel-le futkosott a hideg a hátamon. Ismerem Thessát.
Gael készségesen tárta szélesre az ajtót Dolores előtt. Az idős asszony mosolyogva biccentett.
Természetesen nem fogadtam meg Adele tanácsát, és nem mentem be az irodába. Nem vallottam színt, és nem kértem segítséget.
Mia undortól eltorzult arccal köhécselt párat, majd indulatosan becsukta a szalon ajtaját. Arra ügyelt, hogy ne csapódjon be, de a nemtetszését képtelen volt magában tartani.
Hétfőn Thessa vidám e-mailben vitt be nekem egy gyomrost. Emlékeztetett, hogy a több nyelvű kiadvány, amit az egyik régi ügyfelünknek szoktunk készíteni, lassan a nyomdába kellene, hogy kerüljön.
Nico feszülten dobolt a recepciós pulton. A mellkasa és a válla görcsösen megfeszült. Ez sohasem jelentett jót. Gyerekkora óta innen tudta: baj közeleg.
Nekem elment az a maradék józan eszem! Pedig amilyen kimerült vagyok, amúgy is alig volt már. Szóval, az előbb leugrottam a boltba.
Rosita kipirult arccal, izgatott mosollyal lépett be a szalonba. Csillogó szeme mohón pásztázta végig a helyiséget.
Rémálmom volt. Méghozzá Morcossal. Csak állt, és nézett rám azzal a szigorú, hidegkék szemével, összeráncolt szemöldökkel. Majd frászt kaptam. Még le is izzadtam.