A szalon – 5. rész
Rosita kipirult arccal, izgatott mosollyal lépett be a szalonba. Csillogó szeme mohón pásztázta végig a helyiséget.
Rosita kipirult arccal, izgatott mosollyal lépett be a szalonba. Csillogó szeme mohón pásztázta végig a helyiséget.
Rémálmom volt. Méghozzá Morcossal. Csak állt, és nézett rám azzal a szigorú, hidegkék szemével, összeráncolt szemöldökkel. Majd frászt kaptam. Még le is izzadtam.
Niko kis híján elejtette a keverőtálat, amikor kilépett az apró fülkéből, és meglátta az égett narancs hajú, könnyű, virágos ruhát viselő fiatal nőt.
Csütörtökig gyakorlatilag robotüzemmódban léteztem. Hétkor kelek minden reggel. Az az egy óra, amit magamra fordítok, szent és sérthetetlen.
Lara elgondolkodva nézte a falon lévő rose gold keretes órát.
– Nem úgy volt, hogy kilencre jön valaki hozzám? Vagy elnéztem?
Mark hétfőn reggel nyolckor beállított, mintha nem tudná, hogy egyedül viszem a háromfős projektet. Még az irodába sem kell bemennem, hogy ne utazással töltsem az időmet. Erre ő nyolc óra hét perckor kopog az ajtómon.
Mikor Dolores még csak a lépcsőn haladt lefelé, Lara már a szalon előtti kis asztalkára készítette a kávéscsészét és a kekszes dobozt.
– Kávé és gyömbéres keksz? – szuszogta Dolores. – Mia megint sűrűn osztotta be Nico programját.
Az első héten egészen kezelhető mennyiségű anyagot kaptam a telekom cégtől. Egyelőre közönséges, kummantás nélküli munkanapokat tudok a hátam mögött. Nyolc teljes egészében végigdolgozott óra naponta.
– Mia, baszki, nem hiszem el, hogy megint csak egy órát hagytál a két öreglány között – lépett be a szalonba Nico köszönés nélkül. Vastag, a hajánál jóval sötétebb szemöldökét haragosan ráncolta. Mia sipítva kapkodott levegőért.
Hétfőn tíz előtt néhány perccel már az izgalomtól remegve vártam Adam érkezését. A hajamat direkt nem szárítottam meg teljesen, hogy a nedves tincsekről óhatatlanul elképzeljen a zuhany alatt.